A MESE, ami egyúttal VALÓSÁG is

Hol volt, hol nem volt, ha jól tudom, túl az Óperenciás tengeren, a Nagy Sziklás hegység napsütötte barlangjában született egy aranyos, pici sárkánykölyök.

Sárkány mama és Sárkány papa már nem voltak túl fiatalok, amikor a csemetéjük megszületett, ezért nagyon féltették a kis sárkánykölyköt minden veszedelemtől. Úgy látták, hogy ez a kedves kis lurkó túlságosan is eleven, mondhatni nehezen kezelhető gyermek. Hiába kérlelték, hogy ha hideg van, vegye fel a sapkát, sálat, kesztyűt, vagy mezítláb ne szaladgáljon a hideg köveken, nem fogadott szót.

Mint minden szülő, ők is nagyon szépnek és okosnak találták a gyermeküket, de azt mégis észrevették, hogy az orrocskája kicsit nagyra sikeredett. El is nevezték őt NÓZI-nak.

A sziklás hegytetőn, ahol laktak, nagyon sok szép virág, bokor és fa vette körül a barlangjukat. Bőven akadt finom gyümölcs, zöld levél is táplálékul és a méhek szorgos munkája révén sok méz volt az odvas fák törzsében. Friss forrásvíz is csordogált a sziklák körül, ahol NÓZI naponta a szomját oltotta. Szépen, egészségesen cseperedett, jókat játszott a kis erdei állatokkal és a többi sárkánygyermekkel a napos hegyoldalban.

Történt egyszer, hogy hirtelen szeles, hűvös idő kerekedett, sűrű, nagy cseppekben kezdett esni az eső, és a sárkánygyerekek nagyon messze kóboroltak a meleg barlangjuktól. NÓZI és a többi sárkánygyerek elázva, dideregve igyekeztek haza és mi tagadás, nagyon megfáztak.

Miután NÓZI és a többi sárkánygyerek bőrig ázva hazaértek, dideregve odabújtak a tűz mellé, mégis náthásak lettek. Utána napokon át fújták az orrocskájukat, szinte folyton-folyvást törölgetniük kellett.

A többiek néhány napos betegeskedés után meggyógyultak, de NÓZI pirosra dörzsölte a sok zsebkendővel az orrát, de a nátha mégsem akart elmúlni.

Anyukája mindenhová elvitte: a szomszédban lakó őzmamához, a távolabb lakó medvemamához, az öreg bagolyhoz, sőt még a folyton károgó varjúmamától is tanácsot kért, mit tegyen. Egyik sem tudott okos tanácsot adni. A varjú csak károgott és azt mondta, óvakodni kellett volna a megfázástól, sapkát, sálat, kesztyűt kellett volna viselni a zord időben. Arra pedig ötlete sem volt, hogyan lehetne segíteni a beteg sárkánygyermeken.

Édesanyja és édesapja egy este hosszasan tanakodtak a tűz körül ülve, hogy mit tegyenek. Ekkor NÓZI a következőt eszelte ki szülei megnyugtatására.

Kiugrott az ágyból, a szülők elé állt és azt mondta: Már elég erős és bátor vagyok ahhoz, hogy elinduljak a nagyvilágba és megkeressem a doktor bácsit vagy a doktor nénit, aki még a náthát is meg tudja gyógyítani.

A szülők egész éjjel tanakodtak és úgy döntöttek, hogy elengedik NÓZI-t a közeli városba, ahol biztosan talál valakit, aki segíteni tud rajta.

Másnap kora reggel elindult NÓZI lefelé a hegyoldalban. Fénylő szentjánosbogarak világítottak az út mentén. Mielőtt elindult, arra kérte szüleit, hogy ne izguljanak miatta, mert hamarosan gyógyultan visszajön.

Az út mellett az első mérföldkőnél megállt pihenni, közben nagyon sokszor kellett kifújnia a náthás orrát. Bár az út lefelé lejtős volt, de a sok sziklatömb és bokor miatt igen nehezen volt járható. Az első mérföldkőnél megállt pihenni és közben találkozott és szóba elegyedett a kígyóval, a nyuszival és integetett az arra repkedő pillangóknak.

Majd elindult, és mire a második mérföldkőhöz ért, már jó néhány nap is eltelt, és érezte, hogy nagyon elfáradt. Pedig bőven talált táplálékot az út mentén, a bokrok színes bogyóiból, és ivott a patak friss vizéből.

Alighogy elérte a második mérföldkövet érezte, hogy egy újabb fejecskéje növekedett az első mellé. Ráadásul ez a fejecske is náthás volt, sőt, az orra még talán jobban el volt dugulva, mint az elsőnek. Tüsszögni kezdett és nagyon gyengének érezte magát, pedig még hosszú út állt előtte. Tovább menetelt a keskeny, sziklás ösvényen, itt-ott apró csigákat és gyíkokat látott elbújni a kövek közé.

Napok múlva elérkezett a harmadik mérföldkőhöz. Leült egy kicsit pihenni a szikla tetejére és azt érezte, hogy a harmadik fejecske kezd kinőni a másik kettő mellé. A harmadik fejecske is náthás volt, sőt, mindkét füle recsegett-ropogott, amikor nyelni vagy ásítani próbált, és a madarak csiripelését is alig hallotta. A harmadik sárkányfejecskének tehát kezdett a fülére húzódni a nátha.

Meggyorsította lépteit lefelé és amint ment, mendegélt, elért a negyedik mérföldkőhöz, és közben azt vette észre, hogy a három fejecskéje mellé kinőtt a negyedik. Sajnos ennek az orrocskája is csupa nátha volt, sőt, mindkét füle bedugult. Korábban nagyon éles hallása volt és most még a dörmögő medvék hangját is alig hallotta. Nagyon megijedt és tovább szaporázta lépteit a város felé a hegyoldalban.

Ekkor már látta, hogy hamarosan odaér az ötödik mérföldkőhöz. Elhaladt az ötödik útjelző kőnél és azt vette észre, hogy a négy fejecske mellé kinőtt az ötödik is. Ezzel együtt a betegsége nem csökkent, hanem fokozódik. Mindegyik fejecskéje náthás volt és egyre sűrűbb, sárgás váladékot kellett kifújnia. Még szerencse, hogy otthon a szülei megpróbálták megtanítani neki a helyes orrfújásra. Így legalább egy kicsit megkönnyebbülve tudta folytatni az útját a hegyoldalban. Mind az öt fejecskén az orra eldugult. Azt érezte, hogy a betegsége a fejecskék kinövésével együtt halad előre éppen úgy, ahogy ő halad előre az úton a város irányába.

Igyekezett összeszedni magát, hiszen már látta a magas házakat, a felhőkarcolókat és a régi templomtornyokat.

A hatodik mérföldkőhöz érve különleges dolog történt. NÓZI az összes fejecskéjével elkezdett szárazon köhögni és a hangja is nagyon elrekedt. Ebben a pillanatban a hatodik fejecske is kinőtt a többi öt mellé, és azt érezte, hogy nagyon megszomjazott. Közelebb ment a patakhoz és a párás levegő nagyon jót tett a torkának. Jót ivott a tiszta vízből és azt tapasztalta, hogy minél többet iszik, annál inkább múlik a száraz köhögés, sőt szelídebb hurutos köhögése kezdődött.

Végigköhögte az utat és időközben odaért a hetedik mérföldkőhöz, és mit ad Isten, hirtelen kinőtt a kis sárkány hetedik feje, és ezzel a kis sárkányból igazi hétfejű sárkány lett!

A sok éhes, köhögős száj szerencsére talált elég élelmet az út mentén. Gyógyító leveleket és füveket talált, sőt, aloe kaktuszt is. A leveleket, bogyókat rágcsálva érezte, hogy jót tesznek a köhögés ellen. Jót lakmározott mind a hét náthás fejecskéjével, szívta a friss levegőt. Időközben a nap is kisütött és kezdte jobban érezni magát. A köhögése mérséklődött, inkább éjszaka jelentkezett, amikor lefeküdt a friss levelekből készült fekhelyére. Szerencsére hamarosan meg is érkezett a városba.

Az utcán az emberek kedvesen mosolyogtak rá. Volt, aki nagyon elcsodálkozott azon, hogy mit keres a városban, de amikor megtudták mi járatban van, mindenki szívesen segített neki.

Azt is tudták, hogy lakik a városban egy idős doktor néni, aki még a náthát is meg tudja gyógyítani. Elmagyarázták, hogy merre lakik és hogyan talál oda a házához.

Tisztelettudóan kopogtatott a doktor néni ajtaján és szerencséje volt, mert éppen jókor érkezett.

Sok-sok náthás beteg gyermek várakozott gyógyulásra várva, de nem unatkoztak, mert egy aranyos, játékokkal teli szobában rajzoltak és LEGO-t építettek. A doktor néni kedvesen, mosolyogva fogadta, meghallgatta a viszontagságos, hosszú történetet, megvizsgálta és elmesélte, hogyan fog meggyógyulni. A gyógyuláshoz néhány erőpróbán kellett átesnie. A doktor néni megnyugtatta, hogy egyik sem fog fájni, talán egy kicsit kellemetlen lesz, de utána biztosan megkönnyebbül.

Az első és legfontosabb dolog az, hogy mindegyik náthás fejecske orrát orrszívóval alaposan le kell szívni. Ezután orrszprét fújunk mindegyik kitisztított orrocskába. Ez nem csíp, nem fáj és gyorsan kitisztítja az orrocskákat. A következő könnyű erőpróba az, hogy sós párát fújó masina mellé ültetik és perceken át be kell szívni a sós levegőt, mintha a tengerparton lenne.

A következő erőpróba a fénykezelés. Gyógyító fényt kibocsátó lámpa elé ültetik néhány percre, ami kellemes meleget sugároz és nem bántja a szemeket.

Az igazi erőpróba még ezután következik. Fel kell mászni egy asztalra, lefeküdni és itt a nővérke néni vizet csepegtet az orrába. Közben az erdei kakukk hangját kell utánoznia.

Ha mindezt végigcsinálja, főként a kakukkolás után annyira megkönnyebbül, hogy nem is kel fújnia az orrát. Az ügyes gyermekek még ajándékot és gumicukrot is kapnak a kezelésnek nevezett erőpróbák után.

NÓZI ezután sorban végigjárta ezt az utat is, és néhány napos kezelés után gyógyultan tért vissza szülei barlangjába a hegytetőre, akik nagy örömmel fogadták.

NÓZI azóta már nem náthás sárkány, de gyógyulása történetét mindenkinek elmesélte.

Megtanulta, hogy milyen fontos alaposan kifújni az orrát. Ha még ezt nem tudja egy gyermek, akkor le kell szívni a sokk csúnya orrváladékot. Érezte, hogy az orrtisztító szpré milyen jót tesz a leszívás után, és azt is, hogy a bedugult füleknek milyen hasznos a fülmelegítés.

Tanuld meg Te is, kis Barátom, hogy mit kell tenned azért, hogy ne legyél beteg. Öltözz fel melegen! Egyél sok zöldséget, gyümölcsöt! Ha mindezt megteszed, nem kell végigjárni azt az utat, amit NÓZI megtett a hegyoldalban. A náthát otthon is meg lehet gyógyítani, csak időben kell elkezdeni!