A szövődményes gyermekkori nátha, a „hétfejű sárkány” betegség második lépcsőfoka az: arcüreggyulladás

Az évszaktól és az időjárástól függetlenül egyre gyakrabban találkozunk a banális gyermekkori nátha szövődményeivel. A két vezető tünet, a nátha és a köhögés hónapokon át tarthat, szinte megszokottá válik, hiszen látszólag nem lehet tőle megszabadulni.

A nátha szövődményeként kialakuló felsőlégúti hurut sokszor a teljes légúti nyálkahártyát, a melléküregeket, és a füleket is érinti. Hosszú évek klinikai tapasztalata bizonyítja, hogy egy komplex, nagy kiterjedésű hurutos betegséggel állunk szemben.

A törvényszerűen egymás után kialakuló, egymáshoz kapcsolódó betegségek első állomásáról, a gennyes nátháról már korábbi számainkban olvashattak. Azt is tudjuk, hogy ha nem gyógyul meg a leggondosabb kezelésre sem – és sajnos gyakran van így -, ráhúzódik az arcüregekre a közvetlen anatómiai kapcsolat miatt.

A náthát kezdetben a megfázáshoz társuló vírusok okozzák, majd a megtelepedő baktériumok váltják ki a valódi szövődményeket. Az orrváladék rendszeres, alapos leszívásával – az orrhigiéne eszközeivel – nyálkahártyát kímélő, de hosszú ideig használható – klinikai munkacsoportunk által összeállított orrszpré segítségével – a szövődmények esélye csökken ugyan, de ennek ellenére gyakran kialakul.

Mi az oka?

Jelentős szerepe van a betegség elhúzódásában és tovaterjedésében annak, hogy a kórokozók viselkedése a gyulladásellenes szerek hatására jórészt megváltozott. A megerősödött kórokozókkal szemben az utóbbi évtizedekben kialakult környezetszennyeződés, illetve a táplálkozás hiányosságai miatt létrejövő gyengül immunitás áll.

Ezek a legfontosabb okai annak, hogy a közösségbekerülés kapcsán kialakuló náthás-köhögős panaszok a leggondosabb szülői gondoskodás ellenére is gyakran elhúzódnak.

Az orrváladékban megtelepedő baktériumok gyorsan szaporodásnak indulnak, és következményes orrdugulást okoznak azzal, hogy az orrnyálkahártya megduzzad, és fokozottan termeli a sűrű, sárgás-zöldes váladékot. Az orrdugulás és az orrváladékozás is hajlamosít az orrmelléküregek, főként az arcüregek gyulladására. Sokan úgy vélik, hogy a nátha már nem is önálló betegség, hanem az orr körüli üregrendszerrel együtt alakul ki. A tünetek elhúzódásában elsősorban az arcüreg anatómiai adottságai felelősek. Fontos tudni, hogy az arcüregek élettani nyílása az orr felé az üreg alsó részéhez képest magasan van. Ezért a váladék kiürülése csak akkor lehetséges, ha színültig van, illetve fekvő helyzetben, amikor a nyílás felé áramlik a váladék. Ez a magyarázata annak, hogy a gyermekek éjszaka többet köhögnek a hátracsorgó váladék miatt, ami a légvételekkel apró, mikroszkopikus nyákcseppek formájában beporlasztódik a gégén keresztül a légcsőbe, onnan pedig lejut a hörgőkbe.

Természetesen a fülkürt nyílását és az orrmandulát is útba ejti a hátracsorgó váladék, és a középfülben, orrmandulában elhúzódó panaszokat eredményez.

Az arcüregek kóroktani szerepéről sok a téves információ. Fontos tudni, hogy az arcüregek már újszülött korban is jelen vannak piciny, borsónyi üreg formájában, és a gyulladás lehetőségével már csecsemőkorban számolni kell. A konfúziót az okozza, hogy a homloküregek csak később fejlődnek ki. Három éves kor után kezdenek kialakulni, és 10 éves kor körül érik el a teljes nagyságot.

A tünetekről

Az arcüregek gyulladása a gyermekkorban ritkán jár fejfájással. A homloktáji fejfájás nem ritkaság gyermekkorban, de ezt elsősorban az orrdugulás okozza. Az elhúzódó gócbetegség inkább kellemetlen általános tüneteket okoz. Elsősorban az orrdugulás miatt táplálkozási zavart, nyugtalan alvást, hőemelkedést, torokpanaszokat, a hátracsorgó váladék miatt éjszakai köhögést, a lenyelt váladék miatt étvágytalanságot, gyomorhurutot.

A betegség kialakulása sokszor olyan tünetszegényen zajlik, hogy még a leggondosabb szülő sem gyanakszik rá. Sőt, az orrdugulást gyakran csak az orrmandula megnagyobbodásának tulajdonítják. Természetesen az is része a betegség folyamatának, de az csak egyik feje a hétfejű sárkány betegségnek. Az elsődleges ok a melléküregekben megbújó baktériumoknak tulajdonítható. A gyógymódnak követnie kell a betegség kialakulásának útjait. Legfontosabb a nátha kezelése és ha elhúzódnak a tünetek, akkor az arcüregeket is kezelni kell.

A megoldás azonos az üregekben lévő kórokozók eltávolításával. A kétezer éves hippokráteszi szabály – „ahol genny van, azt le kell bocsájtani” – ma is érvényes. Ezt a szabályt a gyógyszeres kezelés lehetősége sem változtatta meg, csak annyiban módosította, , hogy az életveszélyes szövődmények ma már szerencsére nagyon ritkák.

A felgyülemlett váladék * az orrüreggel kapcsolatos üregrendszerből a gyógyulás kulcskérdése és további szövődmények megelőzésének előfeltétele.

A gyógyszerek a gyulladásos arcüregekbe nem mindig jutnak be a megfelelő koncentrációban, ezért előfordul, hogy az erős baktériumok átvészelik az antibakteriális kezelést.

Sokan ennek a betegségnek még a gondolatától is félnek, mert a tűszúrásos arcüregöblítéstől akarják megkímélni a gyermeket.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy az utóbbi időben a szívótechnika segítségével szúrás nélkül is eltávolítható a fertőzött váladék az orrüreggel kapcsolatos üregecskékből.

A módszert 1936-ban írtra le A. Proetz amerikai fül-orr-gégész professzor. A penicillin feltalálása a kórokozók eltávolításának  módszerét sokáig háttérbe szorította. Sőt sokáig úgy vélték, hogy erre már nem is lesz szükség.

Az egyre gyakoribb szövődményes náthás gyermek problémája a módszer megismerésére és alkalmazására ösztönzött bennünket. Klinikai tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a Proetz-féle kezeléssel a gyermekek fájdalmatlanul és gyorsan meggyógyulnak egy veszélyes gócbetegségből, az arcüreggyulladásból és mentesülnek a szövődmények lehetőségétől.