Az „Imperátor” emlékezetére

Miriszlai Ernő professzor úr helyett a Cseresnyés-emlékérmet egyetlen fia, Zsolt veheti át, amelyet apjának életmûvéért ítélt oda a gyermek fül-orr-gégészeti szakma.

„Imperátor”-nak nem kisebb személyiség nevezte, mint Kerpel Fronius Ödön, a gyermekgyógyászat kiválósága.

Egyéni humorát tükrözi az elnevezés, no meg a lehetőséget, hogy akár imperátor is lehetett volna, de nem tette, csak kért és javasolt a betegeknek és a munkatársaknak egyaránt.

Megállapításai, javaslatai szerencsére saját kezû írásaiban, közleményeiben, könyveiben megmaradtak számunkra, és már csak rajtunk múlik, hogy ebből mennyit tudunk hasznosítani.

Prevenciós szemlélete alapos klinikai megfigyelésekre épült, és ebben a tekintetben egyedülálló úttörő munkát végzett. Szerinte a prevencio nem egyszerû prophylaxist jelent. Az erre vonatkozókat könyvéből idézem: „Principiis obsta” – mondták elődeink. Valóban mennyivel egyszerûbb lenne „kezdetben” ellenállni, vagyis megelőzni a bajokat. Ez a kezdet legtöbbször a csecsemő- és kisgyermekkort jelenti – később már lehet, hogy elkéstünk. Ez áll a környezetszennyeződés által előidézett bajokra is, amelynek következménye nem ritkán gyógyíthatatlan betegség.

Könyvében (Gyermek fül-orr-gégészeti útmutató háziorvosoknak) többször hivatkozik a régi francia mondásra, miszerint „a nátha az orrban kezdődik, és a tüdőben fejeződik be”.

A csecsemő- és kisgyermekkori víruseredetû nátha bakteriális superinfectiója számtalan további szövődmény forrása. A banálisnak induló, de gyakoriságánál fogva mindenkit érintő problémára

igen nagy figyelmet szentelt.

A két-három héten túl elhúzódó náthát Miriszlai professzor úr röntgenvizsgálat nélkül sinusitisnek tartotta, evidensnek vélte. Alapelve, hogy a sinusitis, a tubahurut, az otitisek, az adenoiditis, a gége-légcsőhurut, a hörghurut, a tüdő felé tartó infectio egymást törvényszerûen követő állomásai az orrhigiéne betartásával megelőzhetők.

A fertőzött váladék alapos leszívása az orrüregből, a melléküregekből, az orrgaratból, a dobüregből az általa elnevezett aktív konzervatív terápia alapját képezte. A szívótechnika bevezetése a gyermek fül-orr-gégészet terápiás lehetőségeit forradalmasította, és egy hatékony „szelíd” non-invasiv munkamódszert teremtett meg. Az aktív konzervatív terápia hatékonyságát bizonyította, hogy a mûtétek száma nem nőtt párhuzamosan a betegforgalommal, hanem inkább csökkenő tendenciát mutatott.

Kíváncsivá tett, hogy hol olvasta a régi francia mondást, amely a nátha törvényszerû útját illusztrálja az orrból a tüdû felé. Tudtam, hogy jól beszélt németül és angolul, ezért megkérdeztem: – Hol olvasta professzor úr a régi francia mondást? – Akkor lelkemre kötötte, hogy nem árulom el amit mondott: „Ez a francia ÉN vagyok!” – mondta széles mosollyal. „Hiszen tudja, senki sem lehet próféta a saját hazájában.”

Egy karácsony előtti napon mindenki zárt borítékban saját kezû írásával azonos szövegû intelmet kapott tőle, amely így fejeződött be: Bízzunk a jövőben és elsősorban önmagunkban: Miriszlai. Ezt ereklyeként őrzöm. Szelleme, módszere velünk maradt, és naponta általunk is gyógyít és mûködik. Az évekkel halála után neki ítélt Cseresnyés-emlékérem is ezt bizonyítja.