Gondolatok az orrmandula körül

A gyermekkor leggyakoribb problémája a nátha és annak szövődményei. Az orrdugulás és orrváladékozás, amely a nátha jellegzetes tünetegyüttese, kezdetben alig befolyásolja a gyermek közérzetét, legfeljebb nyűgösebb lesz, és az étvágya csökken. Más a helyzet a pici csecsemőknél, akiknek az orrdugulás kifejezett szopási nehézséget jelent. A nátha elhúzódása már nem tekinthető banális problémának, sőt komoly szövődmények rejtőzhetnek kevés tünetet produkálva a hosszan tartó nátha mögött. A szűnni nem akaró orrdugulás és orrváladékozás mögött szinte az első gondolatunk az, hogy az orrmandula megnagyobbodása okozza a bajokat. Gyakran érkeznek a rendelőmbe a szülők ilyen gondokkal és gondolatokkal, és ennek elbírálása nem mindig egyszerű feladat.

Környezetszennyezett világunkban a nátha kapcsán kialakuló orrmandula gondok valóban szinte mindennapossá váltak. A belélegzett levegőben lévő kórokozók (vírusok és baktériumok), porszemcsék, koromszemcsék, pollenek és más szennyező anyagok az orrüreg hátsó része mögött elhelyezkedő kis nyirokszervvel közvetlenül találkoznak. A bejutó szennyező anyagokkal szembeni védekező rendszerünk első állomása az orrüregben található.

Az orr belsejét borító nyálkahártya felszínén apró, csak mikroszkóppal látható, sűrűn elhelyezkedő szőröcskék vannak, melyek a hátsó orrnyílás felé hajtják a felületen megtapadt szennyeződést. Maga a nyákréteg is védő szerepet játszik. A vírusfertőzés kapcsán vagy allergiás betegségnél felszaporodó vízszerű váladék is segíti kimosni a bejutott ingerlő anyagokat. A védelmi mechanizmusok közül a köhögés és a tüsszentés jótékonyan hozzájárul a légutak tisztán tartásához. Ha mégis átjut a nyálkahártyán az idegen anyag, a specifikus immunsejtek ugrásra készen várják és bekebelezik. Ha mindezen védelmi mechanizmusok ellenére kórokozó baktérium jut az orrüregbe, ami akár piszkos kézről, vagy a levegőből is megtörténhet, az orrüreg hátsó falán lévő nyirokszerv, az orrmandula lép akcióba. A járataiba bejutó kórokozók száma és agresszivitása határozza meg, hogy ez a védelmi funkciót ellátó kis nyirokszerv hogyan viselkedik. A gyulladástól megduzzad, ezzel hozzájárul a nátha kapcsán egyébként is rossz orrlégzés kialakulásához. Belsejében sejtes elemek és kötőszövet szaporodik fel, mely előfordul, hogy a heveny szakasz lezajlása után is megmarad. A nátha lezajlása után is akadályozhatja az orrlégzést, jellegzetes dünnyögő beszédet és nyitott szájjal való légzést eredményezve. Az akadályozott orrlégzés tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen az orr élettani szerepe károsodik. A szabad orrjáratok élettani működése, hogy a belélegzett levegőt megszűri, megnedvesíti és megmelegíti az orrnyálkahártya. A nagy orrmandula miatt szájlégzővé vált gyermek torokpanaszai ennek a védelmi rendszernek a hiánya miatt egyértelműen bekövetkeznek. Az orrmandula egy ideig harcol a gyulladást okozó baktériumok ellen, majd telítődve góccá válik. Az állományából lecsorgó váladék minden egyes légvétellel beporlasztódik a légutakba, és ott további komplikációkat okoz. A fülbetegségek gyakran kapcsolódnak az orrmandula betegségéhez a fülkürt anatómiai közelsége miatt.

Mindennapos kérdés a szülők részéről, hogy mikor kell, mikor szabad, mikor nem kell kivenni az orrmandulát?

Szeretném leszögezni, hogy nincsenek általános érvényű, mindenkor, mindenkire érvényes szabályok. Mindig egyéni elbírálást igényel a műtét szükségessége, és ez csak a betegség folyamatának ismeretében lehet korrekt.

Kitűnő főnököm mondta gyakran, hogy „egy vizsgálat nem vizsgálat”. Nekem is az a véleményem, hogy nincs sürgős orrmandula-műtét, ez nem hasonlítható a vakbélműtét javallatához. A megítélés megér legalább két vizsgálatot, néhány hét elteltével. Az arcüregek állapota és a fülek állapota mindig része a vizsgálatnak. Panasz esetén a gyermek hallását is megvizsgáljuk. Szerencsés esetben az orrmandula betölti a gyermekkor folyamán aktív védelmi szerepét, és mentesül a kivételtől. A kamaszkor felé haladva állománya megkisebbedik, majd funkcióját betöltve teljesen eltűnik az orrgaratból. Az orrmandula kivétele nem jelenti minden esetben a felsőlégúti hurutok megszűnését. Sőt az is előfordulhat, hogy az orrban és a melléküregekben lezajló gyulladásos folyamat egy piciny mandulaszövet maradványból a visszanövését eredményezi. Ilyenkor a kiújulás okaként gyakran tapasztalom az orrmelléküregek gyulladásán túl a szervezet gyengült immunitását. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az orrmandula idült gyulladását nagyon egyszerű megelőzni. A következményes megbetegedését megelőző náthát kell időben kezelni és komolyan venni. Tanítsuk meg a gyermeket mielőbb orrot fújni, és az orrdugulás megszüntetésére rendelkezésre álló kitűnő orrkészítményeket használjuk bátran. Az orrfunkció rendezésével a nátha szövődményei megelőzhetők.