Szájlégző gyermek

Gyakori panasz, hogy a kisgyermek a náthától függetlenül, tartósan a száján veszi a levegőt, előfordul, hogy nyálcsorgása is van.

A szájlégzés nem jelent feltétlenül betegséget, hanem ártalmatlan, idővel megszűnő állapot is lehet. A kicsi gyermek arcizmainak tónusa még nem olyan kifejezett, de később a szellemi fejlődéssel együtt összerendezetté válik. Különösen így van ez alváskor, amikor az arcizmok tónusa még inkább lecsökken.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az állandóan nyitott szájjal lélegző gyermek állapotára nem kell odafigyelni. Véleményem szerint a nyitott szájjal kapcsolatos nyitott kérdéseket szakorvossal meg kell konzultálni.

Rövid ideig tartó szájlégzést okozhat leggyakrabban a banális nátha, amit általában megfázásnak nevezünk. Sokszor leírtam már, hogy a megfázás csak megkönnyíti a vírusok megtelepedését az orrüregben. Az orr belsejét bélelő nyálkahártya a vírusok hatására megduzzad és védekezésképpen vízszerű vagy nyákos váladékot termel. Az orrdugulást és a következményes szájlégzést tehát két fontos tényező okozza: a nyálkahártya duzzanat és a felhalmozódott orrváladék.

Hasonló panaszokat okoz az allergiás nátha is, de az már tartósan akadályozza az orrlégzést, előfordul, hogy hetekig-hónapokig is eltart és a gyermek emiatt is kénytelen a száján át lélegezni.

A jó orrfunkció hozzátartozik a jó közérzethez és az ellenkezője is igaz: ha gátolt az orrlégzés, az jelentősen rontja a közérzetünket.

Az orr élettani körülmények között három fontos funkciót lát el: A belélegzett levegőt megszűri, megnedvesíti és megmelegíti. A szájlégző gyermeknél mindhárom funkció kiesik, vagy gyengén működik ennek összes következményével. Gyakoribbá válnak a torokpanaszok, a száj kiszáradása, a torokköszörülés, köhécselés, sőt a garatmandulák, a gége és a légcső hurutjára is hajlamosabbá válik a gyermek.

Klinikánk gyermekfülészeti munkacsoportja a jó orrlégzés fontosságát hangsúlyozva kidolgozta az orrhigiéné fogalmát és eszközeit. Az első orrszívó mintegy harminc évvel ezelőtt nálunk készült és ugyancsak mi állítottuk össze a heteken át használható, kettős hatású orrspray-t is. Mindkét termék azóta már kapható a patikákban és úgy látom, hogy nagy segítség a náthás, allergiás, orrdugulással küszködő gyermekek szüleinek a kezében.

A tartós orrdugulásnak számtalan oka lehet. Ilyenkor szinte minden szülő az orrmandula tartós duzzanatát véli a szájlégzés okának. Kétségtelen tény, hogy a gyakran ismétlődő szövődményes nátha előbb-utóbb orrmandula-duzzanatot okoz. A tartós szájlégzésnek ezen kívül számtalan egyéb oka is lehet: A magas, úgynevezett gótikus szájpadlás, az aránytalan nagy nyelv, a duzzadt torokmandulák és a későbbi életkorban az előreálló fogak is tartós szájlégzéshez vezetnek.

Nagyobb gyermek hozzászokik ehhez az állapothoz, de nála is jelentősen romlik a szaglás és a vele kapcsolatos ízérzés, ezért lehet étvágytalan a gyermek.

Pici csecsemőnél az orrdugulás rendkívül kellemetlen helyzetet teremt, hiszen a jó orrlégzés a szopás elengedhetetlen feltétele. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy az újszülött náthásan tér haza a kórházból.

A kis csecsemő kizárólag az orrán tud levegőt venni, a szájlégzést csak jóval később, hónapok múlva tanulja meg, tehát az orrdugulás nagyon megnehezíti a szopást. Fontos tehát, hogy az orrjáratok ebben az életkorban és később is tiszták, átjárhatók legyenek. A különböző orrszívók, orrspray-k ehhez nyújtanak segítséget. Ezeket neveztük el összefoglaló néven orrhigiénés eszközöknek.

Használatuknak különös jelentősége van a nagyvárosokban a fokozódó légszennyezettség miatt. Ebben a környezetben az orrnyálkahártya állandóan túlterhelt. Védelmi rendszere fokozott küzdelmet folytat a belélegzett por- és koromszemcsék, pollenek, vírusok és baktériumok ellen, amelyek megtapadnak az orrnyálka-hártyán.

Szennyezett világunkban szinte mindennapossá váltak a gátolt orrlégzés és a következményes szájlégzés okaként a nátha kapcsán kialakuló orrmandula problémák.

Az orr és a melléküregek váladéka az orrfenéken hátra lefelé csorog, az orrmandula irányába. Az orrüreg hátsó részén lévő kis nyirokszerv a bejutó szennyező anyagok elleni aktív küzdelem egyik fontos állomása. Az orrmandula egy ideig képes leküzdeni a gyulladást okozó baktériumokat és miközben dolgozik, állománya megduzzad, megnagyobbodik. Amikor már túltelítődik, akkor góccá válik és a belőle kicsorgó váladék a légvételekkel beporlasztódik az alsó légutakba, annak számtalan hurutos következményével. Ilyenkor merül fel a gyermek fülészeti rendelőben a leggyakoribb kérdés: Ki kell-e venni az orrmandulát? Elbírálása mindig egyéni, és a betegség lefolyásának ismeretében lehet korrekt.

Szerencsés esetben az orrmandula betölti a gyermekkor folyamán az aktív védelmi szerepét, a serdülőkorban állománya teljesen visszahúzódik.