Egy pötty nem pötty
A leggyakoribb gyermekbetegség a nátha. Az eldugult orr és a szájlégzés torokpanaszokat okoz. A torok nyálkahártyája és a torokban lévő nyirokelemek begyulladnak, majd a nyakon lévő nyirokmirigyek megduzzadnak Nem egyszer ez az első igazi jele a torokban zajló gyulladásnak.
Ezek a többnyire láz nélkül (esetleg hőemelkedéssel járó), néhány nap alatt lezajló betegségek általában vírusos eredetűek. Lefolyásuk enyhe, nagy hatású gyógyszeres kezelést nem igényelnek. A nyálkahártya nedvesítése, a sok folyadék, a bőséges természetes vitaminbevitel, a nyaki nyirokcsomók langyos, meleg borogatása sokszor elegendő a gyógyuláshoz.
Mindig dolgozik
A torok hátsó részén nagyon fontos védelmi rendszer működik. A torokmandulák, a nyelvgyöki mandulák és az orrmandula, valamint a nyálkahártyában lévő sok apró nyiroktüsző képezi azt a gyűrűszerű védelmi vonalat, amely elsőként észleli és jelzi a szervezetnek: betegséget okozó anyagok jutottak a torokba. Nem csoda hát, ha ez a védelemi rendszer — különösen kisgyermekkorban — állandóan dolgozik, és duzzanatával is jelzi folyamatos tevékenységét. A torok- és az orrmandula duzzanata bizonyos mértékig szintén hozzájárul a levegő útjának beszűküléséhez, a szájlégzés kialakulásához.
A torokmandula önálló megbetegedése az előzőekhez képest sokkal ritkább jelenség, és az oka nem vírus, hanem baktérium. A torok hátsó részén, a két „várkapuban” álló „őrök” fontos védelmi szerepet látnak el, főként az óvodáskorú gyermekek életében. A mandulák szivacsos állományába jutó idegen anyagokat részint helyben elpusztítják, részint információt indítanak el a mandulától a többi immunszerv felé. Az első jelzőrendszerként működő torokmandulák főleg kisgyermekkorban, de mindaddig nagyon fontosak, amíg ezt a feladatot el tudják látni, és az állományukba begyűjtött kórokozókat valóban le tudják küzdeni.
A sokszor ismétlődő gyulladás a gyakorlott vizsgálónak ismerős jeleket hagy a mandulában, de legfontosabb a hiteles kórtörténet A szülő segítsége pontos információja szükséges ahhoz, hogy a mandulák „viselkedéséről” képet kapjunk. Fontos adat, hogy évente hányszor volt mandulagyulladása a gyermeknek, és hogy a betegség lefolyása nem torokgyulladásra jellemző-e. A két betegség elkülönítése perdöntő.
Magas láz
A tüszős mandulagyulladás kisgyerekek, fiatal felnőttek gyakori betegsége. A mandulák járataiba került baktériumok hatására a védelmi rendszer működésbe lép. A mandulák megduzzadnak, felszínük vörös lesz, járataikban gennyes váladék képződik, ami sok-sok fehér pont formájában jelentkezik. Ezek a későbbiekben a mandula felszínén összeolvadnak, és sárgásfehér lepedéket képeznek. A betegséget többnyire napokon át tartó magas láz kíséri, az antibiotikumos kezelés ellenére is. Az áll alatti nyirokcsomók megduzzadnak, részt vesznek a gyulladás tovaterjedésének megakadályozásában. Kisgyermeknél a betegség általában az orrmandulát is érinti.
Gyulladásmentes, láztalan állapotban a mandulák felszínén jelentkező egy-két fehér pötty vagy folt szintén gyakori panasz. A mandula járataiban rekedt hámtörmelék, ételmaradék (szaknyelven detritusz) ártalmatlan dolog, sokszor magától kilökődik. Ha mégsem, akkor a fül-orr-gégész könnyen eltávolítja.
Tartósan viszont kellemetlen szájszagot okoz, mert ebben is megtapadnak bizonyos kórokozók. Ezek a foltok nem tüszők, és nem is a mandulagyulladás tünetei!
Évente többször
A legnehezebb kérdés a mandulaműtét szükségességének eldöntése. A gyakran ismétlődő mandulagyulladásról mindig szeretek meggyőződni. Szerencsére ritkán, de még mostanában is előforduló szövődmény a mandula körüli tályog. Ez természetesen azonnali szakorvosi beavatkozást tesz szükségessé. A gyógyszeres kezelés ilyenkor már önmagában nem elegendő. Az évente többször, de legalább négyszer-ötször előforduló gennyes mandulagyulladás felveti a műtét szükségességét. Az egyes betegségek közötti időben a gyermek étvágya, fizikai állapota nehezen javul, ami további veszélyeket rejt magában.
További információk: www.gyogysapka.hu