Egy pötty nem pötty

A leggyakoribb gyermekbetegség a nátha. Az eldugult orr és a szájlégzés torokpanaszokat okoz. A torok nyálkahártyája és a torokban lévő nyirokelemek begyulladnak, majd a nyakon lévő nyirokmirigyek megduzzadnak Nem egyszer ez az első igazi jele a torokban zajló gyulladásnak.

Ezek a többnyire láz nélkül (esetleg hőemelkedéssel járó), néhány nap alatt lezajló betegségek általában vírusos eredetűek. Lefolyásuk enyhe, nagy hatású gyógyszeres kezelést nem igényelnek. A nyálkahártya nedvesítése, a sok folyadék, a bőséges természetes vitaminbevitel, a nyaki nyirokcsomók langyos, meleg borogatása sokszor elegendő a gyógyuláshoz.

Mindig dolgozik

A torok hátsó részén nagyon fontos védelmi rendszer működik. A torokmandulák, a nyelvgyöki mandulák és az orrmandula, valamint a nyálkahártyában lévő sok apró nyiroktüsző képezi azt a gyűrűszerű védelmi vonalat, amely elsőként észleli és jelzi a szervezetnek: betegséget okozó anyagok jutottak a torokba. Nem csoda hát, ha ez a védelemi rendszer — különösen kisgyermekkorban — állandóan dolgozik, és duzzanatával is jelzi folyamatos tevékenységét. A torok- és az orrmandula duzzanata bizonyos mértékig szintén hozzájárul a levegő útjának beszűküléséhez, a szájlégzés kialakulásához.

A torokmandula önálló megbetegedése az előzőekhez képest sokkal ritkább jelenség, és az oka nem vírus, hanem baktérium. A torok hátsó részén, a két „várkapuban” álló „őrök” fontos védelmi szerepet látnak el, főként az óvodáskorú gyermekek életében. A mandulák szivacsos állományába jutó idegen anyagokat részint helyben elpusztítják, részint információt indítanak el a mandulától a többi immunszerv felé. Az első jelzőrendszerként működő torokmandulák főleg kisgyermekkorban, de mindaddig nagyon fontosak, amíg ezt a feladatot el tudják látni, és az állományukba begyűjtött kórokozókat valóban le tudják küzdeni.

A sokszor ismétlődő gyulladás a gyakorlott vizsgálónak ismerős jeleket hagy a mandulában, de legfontosabb a hiteles kórtörténet A szülő segítsége pontos információja szükséges ahhoz, hogy a mandulák „viselkedéséről” képet kapjunk. Fontos adat, hogy évente hányszor volt mandulagyulladása a gyermeknek, és hogy a betegség lefolyása nem torokgyulladásra jellemző-e. A két betegség elkülönítése perdöntő.

Magas láz

A tüszős mandulagyulladás kisgyerekek, fiatal felnőttek gyakori betegsége. A mandulák járataiba került baktériumok hatására a védelmi rendszer működésbe lép. A mandulák megduzzadnak, felszínük vörös lesz, járataikban gennyes váladék képződik, ami sok-sok fehér pont formájában jelentkezik. Ezek a későbbiekben a mandula felszínén összeolvadnak, és sárgásfehér lepedéket képeznek. A betegséget többnyire napokon át tartó magas láz kíséri, az antibiotikumos kezelés ellenére is. Az áll alatti nyirokcsomók megduzzadnak, részt vesznek a gyulladás tovaterjedésének megakadályozásában. Kisgyermeknél a betegség általában az orrmandulát is érinti.

Gyulladásmentes, láztalan állapotban a mandulák felszínén jelentkező egy-két fehér pötty vagy folt szintén gyakori panasz. A mandula járataiban rekedt hámtörmelék, ételmaradék (szaknyelven detritusz) ártalmatlan dolog, sokszor magától kilökődik. Ha mégsem, akkor a fül-orr-gégész könnyen eltávolítja.

Tartósan viszont kellemetlen szájszagot okoz, mert ebben is megtapadnak bizonyos kórokozók. Ezek a foltok nem tüszők, és nem is a mandulagyulladás tünetei!

Évente többször

A legnehezebb kérdés a mandulaműtét szükségességének eldöntése. A gyakran ismétlődő mandulagyulladásról mindig szeretek meggyőződni. Szerencsére ritkán, de még mostanában is előforduló szövődmény a mandula körüli tályog. Ez természetesen azonnali szakorvosi beavatkozást tesz szükségessé. A gyógyszeres kezelés ilyenkor már önmagában nem elegendő. Az évente többször, de legalább négyszer-ötször előforduló gennyes mandulagyulladás felveti a műtét szükségességét. Az egyes betegségek közötti időben a gyermek étvágya, fizikai állapota nehezen javul, ami további veszélyeket rejt magában.

További információk: www.gyogysapka.hu

Bogár a fülben

Gyermekkoromban többször hallottam, hogy létezik egy fülbemászónak nevezett bogár, amely, ha szerét ejti, belebújik a hallójáratba, és szörnyű riadalmat okoz. Komolyan vettem
a mendemondát és valóban féltem ettől a „villásfarkú” bogártól.

A „bolha a fülben” is inkább csak jelképesen létezik. Ilyen értelemben viszont többször szembesültem vele. Gyermek fül-orr-gégészként eltöltött több évtizedes gyakorlatom alatt soha nem találkoztam fülbemászó bogárral – a fülben.

Erősödő zümmögés

Viszont többször előfordult a gyakorlatomban, hogy a vízparti nyaralás során éjszaka egy-egy szúnyog repült a gyermek vagy a felnőtt fülébe. A hallójáratban szorult helyzetbe került rovar izgatott röpködése a dobhártyához csapódva szinte elviselhetetlen kellemetlenséget okoz. Rendkívül felerősödik a zümmögésük a fülben, az ember pedig könnyen pánikba esik ettől. Ilyenkor természetesen mindenki rohan a hozzáértő szakemberhez. Az éjszakai órákban (különösen fürdőhelyen) fülész szakorvoshoz jutni nem mindig egyszerű, de a szúnyog ártalmatlanná tételéhez nem is igazán szükséges. A szakorvos sem tesz ilyenkor mást, mint vízzel kifecskendezi a hallójáratból az oda bejutott hívatlan vendéget, és a vízzel együtt a szúnyog is kiürül.

A fülbe irányított, nem túl erős zuhannyal is egyszerűen kimoshatjuk a kellemetlen vendéget Ha ez nem kivitelezhető, akkor ét-, nap- vagy paraffinolajat célszerű a fülbe csepegtetni, ettől is elpusztul a szúnyog és lehetséges, hagy az olajjal együtt távozik Ha mégsem jönne ki, a kimosása már nem olyan sürgős, de másnap célszerű a közeli fülészeti rendelőt felkeresni.

Segít a cseppentés

Az eddigiek természetesen csak az egészséges fülű, ép dobhártyájú nyaralókra vonatkoznak. Sokkal óvatosabbnak kell lenniük a fülbetegeknek.

Ha korábban fülműtéte vagy nyitott dobhártya-sérülése volt a gyermeknek, esetleg a dohhártyába beültetett ventilációs tubusa van (ez mostanában elég gyakori), a fül kimosását vagy olajozását nem javaslom.

Kezelés alatt álló középfül- vagy hallójárat-gyulladás esetén a kezelésre felírt gyógyszer becseppentése segít a helyzeten.

A patikai készítmények közül a bőr védelmét segítő, enyhén savanyú kémhatású készítmények riasztják a rovarokat, a fület pedig megnyugtatják. A fülbeteg gyermeket természetesen ilyen esetben is mielőbb szakorvoshoz kell vinni.

További információk: www.gyogysapka.hu

Az orrfolyástól a középfül-gyulladásig

A közösségbe kerülés kapcsán gyakoriak a fülproblémák. Azt tapasztalom, hogy a pici testvérrel otthon lévő édesanyának ilyenkor gyakran két nehéz problémával kell egyidejűleg megküzdenie. Az egyik a nagyobb gyermek elhúzódó náthája folytán kialakuló középfülgyulladás, a másik a kis testvér hörghurutja.

Gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nagyobb testvér hazahozza és a kicsire „ragasztja” a közösségben keringő kórokozókat.

Gyorsan terjed

Nem szeretném, ha arra gondolnának, hogy az óvodába járást csak a lehetséges, a közösségben összeszedhető betegségek oldaláról szemlélem. Biztos vagyok benne, hogy –különösen az egykék életében – nagyon fontos a többi gyermek társasága, a közös játékok, a közös éneklés. A kicsinyek megteszik az első lépéseket az önállóság felé.

Gyermek fül-orr-gégészeti gyakorlatomban viszont azt tapasztalom, hogy az első időszakban a közösségi élet a sorozatos hurutos betegségek kezdetét jeleneti. Elegendő, ha egy-két náthás, orrfolyós, köhögős gyermek bekerül az egészségesek közé – és hihetetlen gyorsasággal terjed a betegség.

Felmérések szerint a világ lakosságának nagyobbik fele városlakóvá vált, és ez maga után vonja a cseppfertőzések gyakoriságának fokozódását. A nátha vírusa cseppfertőzéssel terjed, és a zsúfolt gyermekközösségekben valóságos környezetszennyeződésnek fogható fel. A tüsszögés és köhögés révén apró, kórokozóval telített váladékcseppek kerülnek a levegőbe, majd az egészséges gyermekek légutaiba. Az orrtörlés során a kórokozók a kezet is beszennyezik, a kézről rátapadnak a közös tárgyakra, játékokra.

A jó hallás megőrzése érdekében minden óvodáskorú gyermeket nevelő szülő számára a legfontosabb információ: a fülszúrás elkerülése a nátha gyógyításával kezdődik. Megszívlelendő tehát, hogy a náthás-hurutos betegséget is komolyan kell venni, és lehetőség szerint a gyermeket az orrfolyás megszűntéig otthon kellene tartani.

Szájlégzés

A pangó orrváladék a hurutos betegségek sorozatát indítja el. A kiscsoportos óvodások orrfújása általában gyenge, nem igazán hatékony, és – valljuk be őszintén – ha nem figyelmeztetjük a gyereket, hogy fújja ki az orrát, akkor magától azt nem teszi meg. Az ideális az lenne, ha egyetlen náthás gyermek sem menne közösségbe, hanem otthon az édesanyjával gyakorolná a hatékony orrfújást. Tisztában vagyok vele, hogy a kisgyermekes anyák nem tudnak minden kis nátha miatt otthon maradni. Így tehát a beteg gyermek beviszi a kórokozót az óvodába, ami állandó körforgást végez a közösség többi tagja között. Sokan az antibiotikumok adásában reménykednek, pedig azok vírusok ellen nem hatnak.

A gyenge immunitású gyermek betegszik meg hamarabb. Vízszerű orrfolyása orrdugulással párosul. Ennek az a magyarázata, hogy az orrüreget bélelő nyálkahártya megvastagszik, ami kiváló lehetőséget teremt a baktériumok megtelepedésének. A kezdetben vízszerű orrváladék hamar besűrűsödik, sárgás-zöldes színűvé válik, és a bedugult orr miatt a gyermek szájlégzővé válik.

Arcüregből fülbe

Az orrfolyás sokszor heteken át tart, és kezdetét veszi egy lavinaszerűen terebélyesedő betegségsorozat. Az orrváladékban felszaporodott kórokozók utat keresnek és találnak a gyermekek anatómiailag szűk, orr körüli üregrendszerében. Ott, a kellemes melegben megtelepszenek, tovább szaporodnak. A kórokozók első állomása a náthás orrtól elindulva az arcüregekben van, majd innen a fülek felé terjednek. Az orr és a fül közötti anatómiai csatorna gyermekkorban kedvez a kórokozók tovaterjedésének. A felnőttkori állapothoz képest egy rövidebb, tágabb, egyenesebb csatornán haladhatnak végig a fül felé a kórokozók. Meg is teszik gyakran, és nagyon sok bonyodalmat okoznak a kisgyermekes családok életében. A fülkürtöt bélelő nyálkahártya a gyulladás miatt ugyanúgy beduzzad, mint nátha kapcsán az orrnyálkahártya. Ennek következménye a leggyakoribb óvodáskori fülbetegség, a kisfokú halláscsökkenéssel járó, fájdalmatlan folyadékgyülem a középfülben. A jelenség kialakulása bonyolult, a megértése viszont egyszerű.

Néhány fontos gyakorlati tanács:

  1. Tanítsuk meg mielőbb orrot fújni.
  2. Az orrfújás után szívjuk le a bent maradt váladékot.
  3. Utána hatékony, kétkomponensű orrszprét használjunk. Hároméves kortól alkalmazható, kapható a patikákban.
  4. A már náthás gyermeknek is célszerű a fülét melegíteni, mert az javítja a középfül szellőzését.

 Szerencse, hogy nem minden gyermek betegszik meg. Nyilván a jó ellenálló képességű, vitamint, zöldséget, gyümölcsöt bőségesen fogyasztó kicsinyek bírják a legtovább a kórokozókkal szembeni küzdelmet.

Ez már fáj

A beszűkült vagy elzáródott fülkürtön át nem jut levegő a középfülbe, sőt az ott lévő is elhasználódik. A légzéstér szívóhatása révén a testnedvek beáramlanak a középfül üregrendszerébe. Ez kezdetben ritkán jár fájdalommal, de egy-egy hasító fülfájás ilyenkor is előfordul. Enyhe halláscsökkenéssel kezdődik, majd egyre fokozódó hallásproblémává fajul. A szülők többnyire észreveszik, hogy a gyermek felhangosítja a tévét, hangosan beszél, gyakran visszakérdez. Ennek a folyamatnak a megszüntetése igazi gyermek fül-orr-gégészeti feladat. A tartós halláscsökkenésen túl ennek a folyamatnak a másik veszélye az, hogy a fülkürtön át újabb, gyulladást okozó baktériumok kerülnek az üregben lévő folyadékba, és ott gyors szaporodásnak indulnak. Heves fülfájdalommal, lázzal járó középfülgyulladás alakul ki, ami sürgős, szakorvosi vizsgálatot és beavatkozást tesz szükségessé! A magam részéről mindig igyekszem a szülőket meggyőzni arról, hogy a láz és a fájdalom csak a szúrás és a fertőzött váladék leszívása után szűnik meg. A gyógyszerkezelés csupán kiegészíti a legfontosabb teendőket.

Akik mindig tüsszögnek

Hivatalos statisztikai adatok szerint az utóbbi 25 évben az allergiás megbetegedések száma megháromszorozódott. A vészjósló adatok főként azért fontosak, mert a jelenség oka és a megelőzés lehetőségei a legégetőbb tennivalók közé tartoznak.

Sok még a nyitott kérdés ezen a területen, de vannak bizonyított tények és ismert elhárítható okok is.

A légút allergiák leggyakoribb formája az allergiás nátha, amely a kisgyermekek mintegy 10, a kamaszok 15 százalékát érinti.

Hajlam, környezet

Az allergia nem más, mint a szervezetnek egy idegen anyag hatására létrejövő túlzott reakciója. E túlzott ingerlékenység a védekező rendszer egyensúlyzavarából, gyengeségéből adódik. Az allergiára való hajlam örökletes tulajdonság is lehet. A genetikai eredet biztosan szerepet játszik a kialakulásában, bár ezt egyértelműen még nem bizonyították. Tény azonban, hogy az allergiás náthával kezelt gyermekek szülei is gyakran hasonló panaszokkal küszködnek. Tapasztalat szerint az ekcémával kezelt csecsemők között később szintén gyakoriak a légúti allergiák. Az erre utaló hajlam sokszor már csecsemőkorban jelentkezik. A betegség kialakulásában nagy szerepe van tehát az öröklött alkati sajátságoknak. Ehhez társul a környezeti tényező, ami a tünetek kiváltásában perdöntő szerepet játszik.

Tünetek

A levegő belélegzésével igen sok szennyező anyag kerül folyamatosan az orrüregbe. Normál körülmények között az orrüreg belsejében lévő védelmi rendszer kitakarítja az idegen anyagokat. Az allergiára hajlamos gyermekek szervezete viszont túlzott reakcióval védekezik, és jellegzetes tünetekkel válaszol. Ezek:

  • gyakori tüsszögés,
  • vízszerű orrfolyás,
  • orrviszketés,
  • orr körüli bőrpirosság,
  • orrdugulás,
  • orrhangú beszéd,
  • folyamatos nyitott szájú légzés.

A légúti kellemetlenségekhez gyulladásszerű szemtünetek társulhatnak, mert a kötőhártya is fokozott öntisztulási reakciót indít meg. Az állandó könnyezés a szembe jutó szennyeződést mossa ki. Egyidejűleg a kötőhártya vérbő, fájdalmasan viszkető lesz.

Párna, cica

A lakásban, a szűk környezetünkben is sok allergiát provokáló anyag lehet. Ezek viszont egész évben jelen vannak, így a tünetek nem szezonálisak, hanem szinte folyamatosan tartanak. Főként a szőnyegpadlóban, a függönyökben, a vastag kárpitokban felgyülemlő por okoz ilyen kellemetlenségeket. Nem ritka, hogy a párnák, takarók tollbélésére válik túlérzékennyé a gyermek, vagy a bútorkárpitban szaporodó poratka váltja ki az allergiás tüneteket. Az állati szőrök apró részecskéi a levegőbe kerülve és belélegezve szintén gyakran okoznak allergiát. Főleg a kutya és a macska, a két kedvenc háziállat válhat veszélyforrássá. Fontos még megemlíteni a padlófűtés okozta száraz levegő, valamint a klímaberendezés miatt a levegőben lebegő porszemcsék, illetve a dohányfüst légutakat izgató hatását.

Támpontok

A csecsemők és az óvodáskorú gyermekek náthája – főként ha az vízszerű orrfolyással jár – elsősorban vírusos eredetű. Az életkor előrehaladtával, a kisiskolás korban az allergiás eredet kezd előtérbe kerülni. A heteken át tartó orrfolyás okát feltétlenül tisztázni kell! A diagnózis megállapítása nem mindig egyszerű. Az alkar bőrére cseppentett anyagokat piciny karcolással bejuttatják a bőrbe, és bizonyos idő után a kiváltott bőrreakció alapján az allergia oka szerencsés esetben kiderül.

Más speciális kiegészítő vizsgálatok is léteznek, például az orrváladék sejtjeinek mikroszkopikus vizsgálata jó támpontot ad az allergia bizonyítására. Ha tudjuk az okot, akkor fokozott védekezéssel leküzdhető a betegség.

Az allergiás nátha és az asztma kapcsolata sokaknak közismert. Előfordul, hogy a két betegség összekapcsolódik, de ez nem törvényszerű.

Az allergiás tüneteket előidéző anyagok gyakran a szezonálisan (tavasztól őszig) virágzó növények pollenjei lehetnek. Közismert a tavaszi virág- és fűfélék virágzásakor fellépő náthás-hurutos megbetegedések szaporodása. Ez az igazi szénanátha, amelyről a betegség az elnevezését is kapta. Ugyanígy nevezik az őszi formát is, amit az egyre vadabbul támadó parlagfű pollenje idéz elő.

Orrtisztaság

Szinte naponta fölmerül a kérdés: hogyan lehet megelőzni az allergiát, vagy ha már kialakult, mit lehet tenni a védekező rendszer megerősítésére?

A kiváltó tényezők (por, poratka, pollen és a többi) kerülése természetesen nagyon fontos. Az elkerülhetetlenül bejutó szennyeződések mindennapos, rendszeres eltávolítása az orrhigiéne eszközeivel sokat segít. Az orrüreg tisztántartása, átjárhatóságának biztosítása, a jó orrlégzés fenntartása az alsó légutak védelmét is jelenti.

Több fronton

A szervezet saját erőinek mozgósítása, a természetes ellenálló képesség karbantartása jól kiegészíti a betegség megelőzésével és kezelésével kapcsolatos orvosi tevékenységet. Az egészséges táplálkozás alapját képező zöldség- és gyümölcsfogyasztás fontosságát érdemes komolyan venni. Az immunrendszer normális működésének biztosításához nagyban hozzájárulnak az antioxidánsként (szabadgyökfogó) ható természetes vitaminok (A, C, E). Ha a táplálkozással kevés vitamin kerül a szervezetbe, akkor azt más úton feltétlenül pótolni kell.

Mielőbb meg kell tanítani a gyermeket a helyes orrfújásra. A bennrekedt váladékot rendszeresen le kell szívni (porszívós orrszívóval), majd az orrüregbe tisztító folyadékot kell permetezni. Ez lehet élettani sóoldat, tengervíz, de legjobb a váladékoldót és nyálkahártya-duzzanat csökkentőt tartalmazó orrszpré.

 Az allergiás betegségek esetében a megelőzésnek rendkívüli jelentősége van. A már kialakult baj tüneteinek enyhítésére számtalan jó gyógyszer létezik, de a kialakult allergiát egyik sem szünteti meg végérvényesen. A gyermekorvos, a tüdőgyógyász-allergológus és a fül-orr-gégész jó együttműködése szükséges a gyermek tartós tünetmentességének biztosításához. A legfontosabb feladat pedig a szülőre hárul, aki összehangolja a tennivalókat.